,,Nem szeretnék az lenni, amit mondanak, hogy legyek"

Hello:)

Ma egy cikkel érkeztem, amit nem fogok szó szerint átmásolni ide, mert minek? Akkor inkább olvasd el azt a cikket. Szóval az én véleményemet fogom leírni róla. :)

Ha van egy ember, akinek ha nem látod az arcát, csak a ruháit, és még akkor is első látásra felismered, na az Helena Bonham Carter. Híres egyedi stílusáról, és nem szereti, hogyha megmondják neki, mit viseljen. Párszor volt stylistja, de egyszerűen nem működött a dolog. 

,,Egyszer, vagy kétszer volt stylistom, de nem igazán működött a dolog, mert alapvetően nem szeretem, ha megmondják mit viseljek. Nem szeretnék az lenni, amit mondanak, hogy legyek, erre nincs semmi esély. A legtöbben pedig azt mondják, hogy kéne"- mondta el a gyönyörű színésznő.

Én teljesen egyetértek Helenával, én sem szeretem, ha megmondják, mit vegyek fel. Legalább Ő egyéniség, és nem egy tucat, nem olyan, mint minden második nő az utcán. Ő meri vállalni önmagát, mert van egyénisége, és magasról tesz arra, hogy mi a ,,menő", vagy éppen a divat. Ez olyan, mintha lenne az erdőben egy ösvény, és azon menne mindenki, ugyanúgy, átlagosan, unalmasan, egymás után. Amikor is, egy embernek kinyílna a szeme, és rájönne, hogy nem kell elfojtania az egyéniségét, hogy befogadják. Várjunk! Hogy befogadják? Ugyan már!! Ha csak azért beállsz a sorba, és követed a divatot, hogy ne közösítsenek ki, azzal csak rosszabbat teszel, mert akkor a többiek nem téged fognak szeretni, hanem az álcát, amit magadra húztál. Azt fogják látni benned, amit látni akarnak. Így máris nem önmagad leszel, hanem ők.
És akkor, az emberünk, akinek kinyílt a szeme az erdő mélyén, megtorpanna, és feltenné a kérdést: ,,de miért kell azt tenni, és az lenni, amit mindenki, és ami mindenki?? Nem akarok mindenki lenni!" 
És akkor, az emberünk lelépne az ösvényről, és nekivágna a sötét erdőnek. Veszélyesebb, az biztos. Különcnek lenni olyan, mintha vágnád magad előtt az ágakat, amíg a többiek az ösvényen utánad néznek, majd legyintenek: ,,Hadd menjen a nyomorult" , és továbbmennek. Az emberünk pedig tovább vágja maga előtt a lombot, nagyon sok ág megkarcolja, nagyon elfárad, de nem adja fel, sohasem szabad, mert nincs veszett ügy, amíg csak egy bolond is hisz benne. És ekkor hirtelen vége szakad a végtelennek tűnő erdőnek (így kiderül, hogy mégsem végtelen), és feltárul előtte a csodaországa, amit azok, akik az ösvényen mentek, lehet, hogy nem találnak meg soha. Mert ő kinyitotta a szemét, és elgondolkodott azon, hogy tulajdonképpen miért is tesszük, amit teszünk, és nem csak gépiesen ment a sorba. És tádádááám: így önmaga lett, és elmondhatja magáról, hogy nem tucat. De ez ennél sokkal több. Hű volt magához, és olyan bátorságról tett tanúbizonyságot, hogy már tényleg megérdemelte azt a csodaországot ;) Merj más lenni!!

,,Előbb-utóbb mindenkinek el kell döntenie, hogyan szeretné leélni az életét. Meg akar-e felelni a társadalmi normáknak és úgy változni, ahogyan a világ változik, vagy a világot akarja átalakítani maga körül, szüntelenül az elvárásai, meggyőződése alapján. 

Formálnak, vagy formálsz?"

Mára ennyi okosítást gondoltam, nehogy megártson ;)

Mit hallgattok mostanában?

Én most erre kattantam rá nagyon: The Ballad of Dwight Fry

Hello, Jóéjt <3

~Áfonya